Kun Magdolna: Egyszer megérted fiam

Egyszer, ha már elérhetetlen

távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek -
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet.
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona..

Amit édesanyád soha nem mondott el neked:

Sokszor megríkattad. Sírt, amikor megtudta, hogy gyereket vár. Sírt, amikor a világra hozott. Sírt a boldogságtól, sírt a fájdalomtól, az aggodalomtól, sírt, mert a legközelebb vagy hozzá. Érzi a bánatod, az örömöd, mert mindenben osztozik veled. 

Fájt neki, amikor rakoncátlankodtál a hasában, fájt, amikor megszült. Szomorú volt, ha játszópajtásaid visszautasítottak, bántottak, és neki is fájt, amikor megütötted magad, ha elestél. Veled szenvedett, az első szerelmi csalódásodnál és most is fáj neki, amikor szomorúnak lát.
Születésed után folyamatosan szükséged volt rá, így mindig melletted volt. Karjaiban tartott akkor is, ha napi feladatait végezte, de még pihenés közben is csak veled volt elfoglalva. Bármilyen fáradt is lehetett, sosem panaszkodott.
Mindig te voltál az első helyen. Kialvatlanul ment munkába, ha éjjel nyűgös voltál és az éjszaka nagy részét az ágyad mellett töltötte, hogy hosszú órákig ringatva álomba dúdoljon.
Meghasadt a szíve, semmi sem töltötte el nagyobb szomorúsággal, mint amikor sírni látott, de semmit nem tudott tenni, amivel megvigasztalhatott volna. 
Amikor látta rajtad, hogy mindent odaadnál az utolsó palacsintáért, noha ő még épp csak megkóstolta, mégsem volt képes megenni. Tudd, attól volt, van és lesz boldogabb, ha téged boldognak lát. 
Mondhatsz bármit, mindig azért aggódott, hogy jó anya lesz-e, tartott attól, hogy helyesen nevel-e és képes lesz-e megadni neked mindent, amire szükséged van. Aggódott, hogy nem fogsz tudni boldogulni az életben és ő nem fog tudni segíteni neked. Mindig aggódni fog, egészen addig az utolsó pillanatig, amíg melletted lesz. 
Tisztában van azzal, hogy nem tökéletes. Minden bizonnyal ő saját maga legnagyobb kritikusa. Ismeri önmaga hiányosságait és néha gyűlöli is azokat. Még nehezebb neki, amikor szóba kerülsz te, hisz a legjobb anya szeretne lenni, ám mint minden ember, követ el hibákat. Valószínűleg máig nem bocsátotta meg magának, hogy néha hibás döntéseket hozott veled kapcsolatban. 
Ha visszafordíthatná az idő kerekét, ismét vállalna mindent, a szülés kínjait, az átvirrasztott éjszakákat, a nehézségeket, lemondásokat, a nevelésed során előálló problémákat, mert mindenkinél jobban szeret téged.

Hogy mit dolgozom? 

Anya vagyok. 

Ez azt jelenti hogy ébresztőóra, tanító néni, takarító, tudakozó, pincérnő, orvos, ápoló, tiszt, gyermekfelügyelő, fotós, tanácsadó, sofőr, diák, személyi asszisztens, könyvelő, ATM stb...

Én soha nem vagyok szabadságon - csak papíron -, nincsenek szabadnapjaim.

Soha nem vagyok fizetett betegállományban, dolgozom éjjel-nappal, ügyeletes vagyok egész nap, életem végéig...